Az emberiség hulladékhasznosítási történetét is bemutató tárlat sokatmondó darabja az a 18. századi nadrág, mely arról árulkodik, hogy egészen addig hordták, míg teljesen el nem vásott, ám utána sem váltak meg tőle: folytonosan foltozgatták, javítgatták, majd pedig, amikor már a foltok foltozása is lehetetlennek bizonyult, faltömítésnek használták.

A jókora falrepedésből előkerült 18. századi darabot egy jelenkori nadrággal, nevezetesen egy 2010-es svéd modellel összevetve sok tanulság adódik. A kortárs farmer eleve viseltes: gyárilag előkoptatott és „előszaggatott”. A megvételéhez kedvet csináló felirat szerint a vadonatúj modell élettartama a szokásosnak csak a fele, de látványának élvezete a kétszerese.

Az életmód változását remekül példázza egy lappföldről származó régi játékbaba, melynek ruháját öreg függönyből szabták-varrták. A babán a következő felirat áll: „A mai svéd gyerekek átlagosan 536 játékot kapnak gyerekkoruk során.”

A tárlattal arra is fel akarják hívni a figyelmet, hogy az újrahasznosítás nem a modern kor leleménye: a 18–19. században általános norma volt. „Azt akarjuk bemutatni, hogy abban az időben semmi vagy szinte semmi nem volt szemét” – mondja Lena Landenberg, a kiállítás kurátora.

Ez a gondolkodás az 1920-as években szakadt meg egészen hirtelen a fejlett országokban, beköszöntött a „szemét kora”, mely egészen az 1980-as évekig tartott. Ebben az érában rohamosan dobálták el az emberek már nem használt holmijaikat, és csak az 1960-as években kezdődött az ökológiai ébredezés, majd az újrahasznosítás gondolata.

Manapság minden svéd lakos fél tonna hulladékot termel évente – és ez még harmada sincs az észak-amerikai átlagnak. 

„A szemét sokszor nézőpont kérdése. Ami az egyik embernek hulladék, az a másiknak kincs” – jegyezte meg a kurátor.

A Stockholm központjában található Nordiska Múzeum kiállítása szeptember 25-ig látogatható.


Forrás: MTI


Kép: Patricia D. Duncan, The U. S. National Archives