Egy brit kutatás kimutatta, hogy az a mód, ahogy az anyák egészen kicsi gyerekeikhez beszélnek, nagyban befolyásolja a gyerek későbbi viselkedését, mások érzelmeinek megértését, azaz empátiáját.

A kutatók azt tapasztalták, hogy azok a gyerekek, akiknek édesanyja gyakran beszélt arról, mit is érezhetnek mások bizonyos szituációkban, mit hisznek, mit szeretnének, sokkal érzékenyebbek voltak a társas kapcsolataikban, megértőbbekké váltak mások iránt.

A vizsgálatban az anyákat megkérték, beszéljenek gyerekeiknek a látott képsorokról, például egy vidáman és iskolából kilépő kisgyerekről, vagy sorban álló felnőttekről. Azok a gyerekek teljesítettek jobban a társas kapcsolatokat vizsgáló teszteken, akikkel az anyja beszélt a képen látott szereplők érzéseiről.

A hatás éveken át tapasztalható volt, bizonyos mértékig csökkent ugyan a gyerek 10-12 éves korában, talán mert az ilyen korú gyermek már kevesebb időt tölt otthon.

Az anyák IQ-ja és társadalmi és anyagi helyzete nem annyira befolyásolja a gyerek empátiára való képességét, mint az, hogy mennyit foglalkozik vele az anyja, mennyit beszélgetnek mások érzéseiről.

– Az empátia kommunikációja a legfontosabb, amit egy anya tehet a gyerekéért – mondja Nancy Weisman pszichológus. – A nap minden pillanatában adódik olyan helyzet, amikor ezt tanítani lehet a gyereknek.

A pszichológus azt tanácsolja, hogy a szülők használják ki a közös TV-nézést és a filmeket, beszéljék meg a gyerekkel, mit érezhet egyik vagy másik szereplő. Az életben, az utcán, vásárláskor, séta közben is számtalan alkalom nyílik beszélgetni az érzésekről.

A kutatók hozzáteszik, hogy az empátia készség még nem garancia a helyes viselkedésre, talán azért, mert az érzésekkel sokat foglalkozó gyermekek saját érzelmeiket is szabadabban fejezik ki. Ezért is fontos, hogy ne csak beszélgessünk velük, de tanítsuk meg őket arra is, hogyan kezeljék az érzéseiket.

Ön fontosnak tartja, hogy gyermeke empatikus legyen? Ossza meg velünk véleményét! Regisztráljon és kommentáljon!