Tévéfüggőség, gerincproblémák, iskoláskorú pelenkások - csak néhány azok közül a problémák közül, amelyek egy mai óvoda hétköznapjait kísérik. Van kiút? Létezhet hatékony megoldás, amely nemcsak fejleszt, hanem örömteli ovis éveket is biztosít? A választ Dr. Tárnokiné Joó Ildikótól, a Tátika Óvoda vezetőjétől várjuk.

Ovonok.hu: -A köznevelésben érdekes ellentmondás uralkodik: míg az óvodákban nincs elég férőhely, addig az általános iskolák gyermekhiánnyal küzdenek.

Tárnokiné Joó Ildikó: -A helyzet valóban paradox, de a válasz valójában nem is olyan nehéz: a demográfiai hullámvölgy most érte el az iskolákat. A kerület elöregedett, eleve kevesebb a gyerek.

-Hogyan igyekszik biztosítani az elvárt minőséget?

-A szülők részéről teljesen reális és érthető elvárás, hogy a gyerekek szeressék az óvodát. Lényeges az életre nevelés, a kooperáció, a kézügyesség és a kommunikáció fejlesztése. Azokat a programokat azonban, amelyek pusztán mézesmadzagként szolgáltak, leállítottam.

-Találkozik-e olyan problémákkal, amelyek korábban nem voltak jellemzőek?

-Rendkívül nehéz a mai gyerekeknek, mivel értelmileg fejlettebbek, mint a korábbi generációk, ugyanakkor az értelmi fejlődés nem járt együtt érzelmi éréssel. Sok szülő azt érzi, hogy gyermeke meg akar csinálni valamit, de még nem készült fel rá érzelmileg. Találkoztam már olyan kicsivel, aki három és fél évesen még szopott, illetve már a második tévéfüggő gyerek jár hozzánk. De sok nehézséget okoz a pelenka elhagyása is. Ez gyakran csak akkor derül ki, amikor táborozni vinnénk a gyermeket, aki hiába töltötte be a hatodik évét, még pelenkában alszik. Ilyenkor kénytelenek vagyunk felhívni a szülő figyelmét arra, hogy táborozni csak ágytiszta gyereket tudunk vinni. Gyakori, hogy ilyen esetben a pelenkáról való leszokás egyik napról a másikra megvalósul. Egy gyerek akkor lesz szobatiszta, amikor a szülő úgy dönt.

-Hogyan tud együttműködni a szülőkkel?

-A szülők egyre bizonytalanabbak. Sok esetben nekünk kell ránevelni a szülőt arra, hogy ő a felnőtt, ő hozza a döntéseket. Néha adódnak nézeteltérések, főként az iskolaérettség megállapításakor. Van, aki megsértődik, de nálunk arra nincs mód, hogy a mesterségesen visszatartott gyerekeket fejlesszük.

-Mi a véleménye az óvodai idegennyelv-oktatásról?

-A nyelvtanulás örök vita a szakmán belül is. A miénk volt az első óvoda, ahol angoltanítás indult. Ilyen idős korban 20 perc az a reális idő, amíg egy óvodás figyelni képes. Ez csak akkor lehet hatékony, ha mindennap gyakorolják, játék közben is váltogatva a nyelvet. Tapasztalataink szerint az óvoda végére a kicsik szókincsének szintje eléri egy 4. osztályos tanulóét. Ebben szerepe van az alapkészség fejlesztésének, és nem elhanyagolható módon annak is, hogy segít lebontani az idegen nyelvvel szembeni gátlásokat.

-Milyen egyéb újításokat vezetett be az óvoda életében?

-Többek között a Frené-módszert, ami rendkívül alkalmas az életre nevelésre. Kineveztünk egy napot takarítónapnak, amikor is a kicsikkel közösen rendet csinálunk. De a kreativitást fejlesztik a beszélgetőkörök, a közös meseírás is. De szeretném terjeszteni a kooperációt is, amivel szemben - számomra megmagyarázhatatlanul - ellenállást tapasztaltam. Holott pont a hátrányos helyzetű gyerekek számára jelent ez nagy lehetőséget a kommunikáció és az együttműködés fejlesztésében.

-Az Önök óvodája volt az első az országban, amelyik önállóan gazdálkodott. Megérte ekkora felelősséget vállalni?

-Ez az önállóság nagy érték, és szerencsére a törvény is biztosítja a kereteit. Amikor ez eldőlt, nagy csatát vívtunk, de azóta is megőriztük az önálló működést és gazdálkodást.

-Mit vár el a munkatársaitól?

-Olyan csapatot hoztam össze, akik az általam képviselt értékekkel, az óvoda szellemiségével azonosulni tudnak. Én a magam részéről rugalmas vagyok, nyitott minden újra. Szívesen veszem, ha a munkatársaim jó ötletekkel állnak elő, ezt igyekszem is továbbképzésekkel motiválni. Nálunk hat óvodapedagógus rendelkezik szakosító vizsgával. Ez ritka.




Az interjúsorozat többi része elérhető az alábbi linkeken:

http://www.ovonok.hu/szottesek-es-tehetsegek.html