Erre épül az óvodában a matematikai nevelés. Az óvónő feladata az, hogy ezeket a gyermeki (emberi) tulajdonságokat megfelelő szervezéssel, sokféle matematikai tevékenységgel, érzékszervre ható tapasztalatszerzéssel előmozdítsa. A „matematika játékosan” elv helyett jobb megközelítés a „játékban a matematika”.

Az óvodai matematikatanulásról

Matematikai tevékenységekről beszélünk a fejlesztés tartalmaként. Ehhez jól kell ismernünk a gyermekeket, tudnunk kell, hogy milyen előismereteik vannak, különösen számon kell tartanuk azt, hogy milyen lemaradásaik vannak, illetve észre kell vennünk a kiemelkedő „másságot” is. A differenciálásnak megfelelően kell megszerveznünk, illetve felépítenünk a matematikai tevékenységeket.

Fontos a türelem az óvónő részéről. Nem kell megijedni, ha csak hónapok múlva tudunk egy-egy gyermeknél eredményt elérni. Minden gyermeket önmagához képest kell értékelnünk.

A matematikatanulás néhány jellemzője:
• Az ismereteket teljes testükkel megtapasztalva éljék át a gyermekek.
• A gondolkodást problémahelyzetekkel, szituációs játékokkal fejleszthetjük.
• Kerüljük a szóbeli megfogalmaztatást a gyermekek részéről, inkább cselekedve mutassák meg egy-egy problémahelyzet megoldását.
• Az eszköz adjon módot önellenőrzésre (geometria).
• Többféle tevékenykedtetésben közelítsünk egy új ismerethez.
• Biztosítsuk a komplexitást.

A matematikai nevelés felépítése

Az óvodában a természetes számfogalom alapja a tapasztalatszerzés. A kisgyermekek összképben látják a világot, ezért meg kell őket tanítani a megfigyelésre. Tudatos az, amikor a gyermek elkezdi kiemelni a tulajdonságokat, erre nekünk, óvónőknek kell rávezetni a gyermekeket.