Beszélgetés Németh János professzorral, a Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinikájának igazgatójával.

   
– Ez a program egy rossz tendencia megváltoztatását célozza. Amíg ugyanis 2000-ben 50 millió vak ember élt a világon, a várható szám az előrejelzések értelmében 75 millió 2020-ra. A program pontos célja ezt a számot 2020-ra 25 millióra csökkenteni – hangsúlyozza elöljáróban.
  
– Október második csütörtökén (idén október 14-én) van minden évben a látás világnapja. Ilyenkor sokszorosan aktuális a kérdés, vajon mit tehetünk mi magunk látásunk épségének megőrzéséért. Azt, hogy a szem milyen fontos érzékszervünk – talán valamennyi között a legfontosabb – már nem is szükséges ismételgetni, hiszen a körülöttünk lévő világ alapvetően a vizualitásra épül. Szemünk, e rendkívül precíz optikai műszer sok „munkának” van kitéve az élet során, éppen ezért fokozott gondozást, odafigyelést igényel. Az évente ismétlődő világnapok minden eseménye erre figyelmeztet.
    
– A szemünkért mi magunk tehetünk a legtöbbet, még akkor is, ha ma az orvostudomány és a technika is sok mindenben segít. A szem védelme már születés után megkezdődik. Nagy előrelépésnek számít, hogy a koraszülöttek látását, szemük épségét úgynevezett telemedicinális módszerrel szűrik. Az külön említésre méltó fejlődés, hogy ehhez nem kell szemorvost hívni a helyszínre, és az újszülöttet sem kell szemészhez vinni, hanem a Cserny-féle mentőszolgálat speciális videokamerát és megfelelő szakértő asszisztenst hoz a helyszínre, aki eldönti, szükség van-e szakorvos beavatkozására, ami legtöbb esetben lézeres kezelést jelent.
A későbbiek folyamán – mivel kötelező szűrés nincs a gyermekeknél – az esetleges fejlődési rendellenességeket leginkább a gyermekgondozónők, a szülők veszik észre. Megfelelő vizsgálattal szinte valamennyi szembetegség felismerhető kisgyermekkorban a színtévesztéstől a rövidlátási és különböző fejlődési rendellenességekig – magyarázza a professzor.

– A gondos szülő akkor cselekszik helyesen, ha elviszi szűrésre a gyereket, főként ha valami „gyanús” jelet vesz észre. Ha például a két szem nem egyforma, nem irányba néz, hunyorog, a gyerek túl közel hajol bizonyos tárgyakhoz, esetleg gyakran fáj a feje.

– Leggyakoribb probléma a tompa látás – mondja Németh János –, amelyet rendszerint későn vesznek észre, ilyenkor a folyamat már nem visszafordítható, hiszen a látóélességből csak 10–30 százalék marad meg. A gyerek 6 éves kora után már sokkal kisebb a remény az éleslátás és a térlátás javítására. Az időben történő felismerés érdekében tavaly szűrőprogram indult szakmai irányelvek alapján. Ennek keretében gyermekgondozók, védőnők kaptak kiképzést, oktató DVD is készült, amelynek segítségével könnyen felismerhetik a rájuk bízott gyermekek látásproblémáit. Az országos programtól mindenképpen pozitív hatást remélünk. Ez nem menetesíti a szülőket, akik a legtöbb időt töltik a gyerekkel, hogy fokozottan figyeljenek a kicsik szemének épségére, semmiképpen ne engedjék például, hogy napi 4 óránál többet töltsenek számítógép előtt, és a televíziónézés idejét is célszerű korlátozni. Ehhez járul még a megfelelő vitamindús, változatos táplálkozás, a szabad levegőn történő mozgás, mindez nem közömbös a szem egészségének megtartása érdekében.

– Minden öt másodpercben megvakul egy ember a Földön, és minden percben elveszíti egy gyerek a látását. A helyzet nálunk sem szívderítő, annak ellenére, hogy világszerte elismert szakembereink vannak, és a tudomány-technika ötvözésével már gyógyító bravúrokról, „csodákról” is keringenek hírek.

– Ez nem a csodák kategóriája, sokkal inkább a napi valóság. Annak ellenére, hogy a fejlett szemdiagnosztikától kezdve egészen a személyre szabott látásjavító szemműtétekig, a szaruhártya átültetéstől a szemfelszín betegségeinek amnionnal – a magzatburok anyagával – történő kezeléséig, elektromos csipek vakság esetén történő beültetésének kísérletéig ma már sok minden történik ebben a tudományágban, mégis a legfontosabb, hogy mindenki önmaga legyen szeme épségének elsőszámú felelőse.


Mivel a szembetegségek közül több nem okoz azonnali panaszt, csak megfelelő szűrés esetén, szakember ismeri fel. Ezért elengedhetetlen, hogy 45 éves kor után 2-3 évenként az is elmenjen a szemészetre, akinek nincs panasza.

A nagyfokú látásvesztés nem csak egyéni probléma, a lelki következményein túl gazdaságiak is vannak. Akármilyen kegyetlenül hangzik is, a vakság, a látássérülés pénzbe kerül, és nemcsak a közvetlenül érintettnek, hanem az egész társadalomnak.

A látás világnapja egyrészt szakmai összegzés. A megtett út értékelése és a legközelebbi feladatok megfogalmazása, másrészt a felelősség felébresztése az egyéné és a közösségé is. Ez utóbbit szolgálja majd az a szélesebb körű fórum is, amelyet a közeljövőben a lakosság számára tartanak szemünk védelme érdekében. Mert a VISION 20/20 program nyitott, és csak együttes akarattal, felelősséggel, aktív részvétellel válhat valóra.


Forrás: MTI