|
2011.07.13. | Írta: Lakatos Katalin | Rovat: Életmód, egészség
HRG (hidroterápiás rehabilitációs gimnasztika) és a TSMT-II. (tervezett
szenzomotoros tréningek-II.) bemutatása.
Az óvodáskor minden
kisgyermek és minden család életében jelentős állomás. A szűkebb családból a
gyermek egy nagyobb közösségbe kerül, ahol más szokásokat ismer meg, más
elvárásoknak kell megfelelnie. A szoros anya-gyerek kapcsolat helyett az óvónők
mindenkire kiterjedő figyelmét fogja megtapasztalni, s meg kell tanulnia a
többi gyerekkel való együttműködést is. Az életkörülmények változása, az új
környezet, új feltételek és szabályok, új gyerekek és felnőttek megszokása
minden életkorban próbatétel.
A gyerekek nagy része
harmonikusan beilleszkedik, kisebb zökkenők után feltalálja magát, elkezd
alkalmazkodni, feladatokat vállal, viselkedési formákat sajátít el, örömmel
vesz részt az oktatási-nevelési és közösségi folyamatokban, képes lesz kötődni
a felnőttekhez, illetve tud olyan egyenrangú kapcsolatot teremteni a többi
gyerekekkel, amiben jól érzi magát. E gyerekeket harmonikus személyiség
jellemzi, családjuk elég érzelmi biztonságot illetve megfelelő környezeti
feltételeket nyújt nekik, idegrendszerük érettsége, fejlettsége is megfelelő.
Milyenek a „másmilyen" gyerekek?
A pszichológusok és a
gyógypedagógusok a 3-6 éves gyerekek eltérő fejlődését sokféle, standardizált
teszttel mérik, illetve állapítják meg. A vizsgálatok egy részéhez nem tartozik
fejlesztés, megelégszenek egy szám, egy hányados kiszámolásával és egy
diagnózis felállításával, esetleg javasolják a 6-12 hónappal későbbi
kontrollvizsgálat felvételét majd az eredményekből kiderítik a spontán érés
mértékét.
A korszerű, 6 éves kor alatti
korai fejlesztés „csodát tehet", hiszen ebben az életkorban a retardált
fejlődésmenet, illetve az organikus okok miatti elmaradás is jobban
korrigálható, mint később. A fejlesztéshez azonban több dologban szükséges
szemléletet váltani:
- Nem
szabad ebben az életkorban diagnózisokkal beskatulyázni a gyerekeket.
- A
problémák okát kell megállapítani, s annak megfelelő terápiát kell alkalmazni.
- Az
öncélú, egysíkú tesztek helyett olyan vizsgálatokat kell alkalmazni, melyek a
hatékony fejlesztés alapjait segítenek realizálni, illetve a fejlesztésre is
tesznek javaslatot.
A cikk további részében csak
tüneteket, érintett (elmaradt) területeket fogok megnevezni, melyeket
összefoglalóan a „másmilyen" gyűjtőszóval jellemzek, a diagnózisokat (például:
autizmus, értelmi akadályozottság) igyekszem kikerülni.
A „másmilyen" gyerekek
tehát azok, akik nem tudnak könnyedén alkalmazkodni a változásokhoz, s ez
megnyilvánul az érzelmi-pszichés, a játék, a szociális, az aktivitás, a
kognitív, a kommunikációs és a motoros területeken.
Az anyától való elszakadás
akár hetekig-hónapokig tartó megrázkódtatást jelenthet számukra, de vannak
olyan gyerekek is, akik nem akarnak hazamenni, s csak délután sírnak
(érzelmi-kötődési problémák). Egyes gyerekek nem képesek vagy nem hajlandóak
együtt játszani a többiekkel, s ez előbb-utóbb önmaguk közösségből való
kirekesztéséhez vezet, aminek a negatív vonatkozásai megnyilvánulnak a spontán
játékérésük elmaradásában, a kommunikációjukban majd a konfliktuskezelésük
éretlenségében is.
A szociális területen
elmaradt gyerekek az óvónők kezdeményezését nem, vagy csak nagyon lassan
fogadják el, a kéréseket nem teljesítik, a csoport életébe nem hajlandók
beilleszkedni, a normákat és szabályokat magukra nézve nem tartják kötelezőnek
(beilleszkedés, feladat-elfogadás, szabálytudat, kollektív viselkedési minták
interiorizálása). Megtagadhatják az étkezést, s visszaeshet az addig stabilnak
hitt szobatisztaságuk is.
A „másmilyenség" a
viselkedésben való eltérést is jelentheti. A tünetek itt is változatosak: az érintett gyerekek lehetnek nagyon
visszahúzódóak, maguknak valók, de ismerjük a provokáló, verekedő, agresszív és
a hiperaktív gyerekek különböző (vagy kevert) típusait is, akik megnehezítik a
csoport és az óvónők életét.
Eltérés mutatkozhat azokban a
részképességekben, melyekre az óvodai oktatás, az irányított tevékenységek,
illetve a játékos tanulás alatt van szükség. A tartós és jól irányítható
figyelem, az önfegyelem, az emlékezet, a megfelelő szintű passzív és aktív
szókincs, (befogadó és kifejező nyelvi készség), önmaguk (testséma) és a
környezetük ismerete, alapvető tájékozottság, a szerialitási készség, illetve a
0-3 éves kor között megszerzett szenzomotoros tapasztalatok és ismeretek
előhívási készsége külön vagy kevert módon mutathat alacsonyabb életkorra
jellemző szintet.
Vannak „másmilyen" gyerekek,
akiknek elmaradása a motoros éretlenségben, az egyensúlyi bizonytalanságban, a
koordinálatlan, „mackós" mozgásban, az ügyetlen eszközhasználatban, a lassú
öltözésben-vetkőzésben valamint a finommozgásokban (fűzés, gombolás,
ceruzahasználat, evőeszköz-használat, apróbb tárgyakkal való manipuláció)
mutatkozik meg. Ők is hátránnyal indulnak az óvodának, hiszen lassúságuk,
ügyetlenségük miatt „sokat kell rájuk várni", közös mozgásos játékokban
háttérbe szorulnak.
A fenti tünetek egyenként és kombinált formában is
megnehezítik az óvodai beilleszkedést. Külön-külön vagy együttesen okozhatják a
fentebb leírt „másságot":
- pszichés
sérülések,
- pedagógiai-nevelésbeli
problémák,
- eltérő
(hátrányos) szociokulturális környezet, illetve
- organikus
sérülés.
Kép: www.sxc.hu - hortongrou
|
Óvónők kincsestára Az Óvónők kincsestára a csoportban dolgozó óvónők munkájához nyújt segítséget. Módszertani kézikönyvünk szerzői és szerkesztői otthon vannak az óvodai nevelés területén. Sok éves tapasztalatukkal és felhalmozott tudásukkal azon fáradoznak, hogy Ön minden kérdésére megtalálja a választ a kötetben
