Pedagógusklub: -Az Önök óvodája különleges helyzetben van, hiszen az Akadémia tartja fenn, az ott dolgozók gyermekeit neveli. Milyen speciális igényeknek kell megfelelniük?

Hajnal Hajnalka: -Amennyire csak lehet, bevonjuk a szülőket az óvoda profiljának kialakításába, hiszen tőlük függünk. Közösen hoztuk létre a hagyományőrző programokat, a népi kultúrával való megismerkedést, a természetközeli nevelést. Bizalmat kaptunk, ennek igyekszünk megfelelni.

-Hogyan lehet megvalósítani ezt a komplex tervet óvodáskorú kicsikkel?

-Gyakorlatilag bármilyen korú gyermeket el lehet vinni múzeumba, csak magát a programot kell tevékenységközpontúan megszervezni. A Mikulás-napra például úgy készültünk tavaly, hogy Szent Miklós életének megismerése után fölvittük az ovisokat a Nemzeti Galériába, ahol középkori gótikus táblaképeken is megcsodálhatták alakját.

-Vannak-e az átlagostól eltérő igényei az Önök óvodájába járó gyermekeknek?

-Nálunk kiemelten fontos a tehetséggondozás. Ez az intézményen belül három szinten működik, minden gyereket differenciáltan igyekszünk fejleszteni, hogy a neki leginkább megfelelő nevelést kapja. Már arra is volt példa, hogy a bölcsődénkből került egy kisgyerek a Tehetségpont-programba.

-Hogyan mérhető fel egy alig kétéves gyermeknél, hogy tehetséges?

-Nála kezdetben a deviáns viselkedés tűnt fel. A szülők első reakciója -érthető módon - a kirekesztés volt. Aztán közösen tisztáztuk, hogy szerintünk a bajt nem magatartászavar okozza, hanem valami más lehet a háttérben. Türelmet kértünk, és végül minden megoldódott.

-Voltak-e problémás esetek?

-Értelmi problémával idáig még nem szembesültünk, de iskoléretlen, illetve részképesség-zavarokkal küzdő gyermekünk már volt. Ilyenkor az óvodapedagógus ezt kommunikálja a szülő felé, ám a legtöbb esetben ellenállásba ütközik. Az ilyen esetekben rendkívül fontos a tolerancia, és az, hogy milyen értékek mentén haladunk. Szemléletváltásra van szükség. A legtöbb gyerek, aki valamiben speciális törődést igényel, képes úgy működni, mint a többség, sőt, valójában nekünk is rengeteget ad.

-Mit tehet az óvodavezető?

-Véleményem szerint nagyon sok múlik a vezetőn, a hozzáállásán, empátiáján. A humánum és a gyermekszeretet elengedhetetlen, de a szakértelem is rendkívül fontos, hiszen a vezetőt a kiváló óvónői munkája
emelte ki a többiek közül. Én a magam részéről a mai napig képzem magam, részt veszek minden olyan képzésen, amin csak tudok, mivel így maradhatok maximálisan hiteles, továbbá erre buzdítom valamennyi kollégámat is.

-Miben különbözik egy mai óvoda a húsz évvel ezelőttitől?

-Manapság sokkal alternatívabb szellemiség uralkodik a köznevelésben a régi zártabb légkörhöz képest. Az egyéni és közösségi fejlesztést egy időben igyekszünk megvalósítani. Ez a cél szerepel az alapprogramunkban is.

-Mi az, amit Ön változtatott meg az óvoda életében?

-A múzeumpedagógiai és hagyományőrző foglalkozásokat én fogom össze, ez újdonság, de a munkaközösségek önálló szakmai munkája is rendkívül lényeges.Továbbá komfortossá kellett varázsolnom az óvoda épületét, mert három évvel ezelőtt egy elöregedett intézményt kaptam meg.

-Mi jelentene Önnek segítséget?

-Az állandóság, ami a jelenlegi közoktatásban teljesen hiányzik. Nagy félelmünk, hogy az ötéves korosztályt is elveszik tőlünk. Holott a jelenlegi, frontális oktatást preferáló iskolarendszer a személyiségfejlesztést nem képes véghezvinni úgy, ahogy az óvoda. Az átmenet nincs igazán kidolgozva, és szerintem a megoldást semmiképpen sem az óvoda iskolásításában kellene keresni.

Termékajánló:

Fejlődés és fejlesztés az óvodában

Br. ár: 8190 Ft

Folyamatos segítség és új impulzusok az óvodai munka innovációjához. bővebb információk >